Mária Antoinette

Zweig nem idealizál és nem is ítélkezik: levelekre és korabeli dokumentumokra támaszkodva rajzolja meg a könnyelmű, tapasztalatlan királyné alakját, és azt is megmutatja, miként formálja át a közhangulat, a botrányok és a politika a róla kialakuló képet.
A kezdeti csillogást idővel felváltja a gyanakvás és a félelem: a nyakékügy, majd a sikertelen szökési kísérlet után a királyné körül egyre szűkebb lesz a világ. Végigélhetjük, hogyan lesz az udvari szerepek mögé húzódó asszonyból előbb célpont, majd fogoly, s hogyan talál rá a legnehezebb helyzetekben arra a fegyelemre és emberi tartásra, amely korábban nem nagyon jellemezte. A Mária Antoinette korrajz és lélektani dráma egyben. Sodró, árnyalt életrajz egy nőről, akit a történelem előbb bűnbakká tett, majd tragikus alakjává emelt.