Könnyek nélkül sírtunk

Az Oscar-díjas Saul fia egyik forrása.



Gideon Greif történészprofesszor a második világháború után életben maradt néhány sonderkommandós történetével foglalkozik ebben a könyvben.

A Sonderkommandók, a nagyrészt zsidókból álló "különleges egységek" elsősorban a meggyilkoltak holttesteinek elégetését végezték. Náci fogvatartóik választották ki őket. Az öngyilkosságon kívül nem volt lehetőségük visszautasítani a rájuk bízott feladatot. Őket is rendszeresen elgázosították. A nácik terve az volt, hogy amikor már az összes zsidót megölték, a Sonderkommandók tagjai lesznek az utolsó áldozatok.

Hogyan maradhattak életben mégis néhányan? Hogyan lehetett ép ésszel túlélni ezt a munkát? Hogyan lehetett fegyveres lázadást szervezni a koncentrációs táborban?

Greif hosszú beszélgetéseket folytatott Auschwitz-Birkenau sondereseivel. A szerző részletes hátteret rajzol az Endlösung gyakorlati megvalósításáról, sokat idéz azokból a feljegyzésekből, amelyeket a foglyok a koncentrációs táborok területén rejtettek el.



"A Sonderkommando nagyon kényes téma, az elmondhatatlanon belül is a legérzékenyebb. Én azonban annyira fontosnak ítéltem, hogy elhatároztam, az összes túlélővel leülök beszélgetni." (Gideon Greif)



"A birkenaui tábor sonderkommandósai tudták, hogy meg fogják őket ölni, mert ők a titkok tudói, de azt akarták, hogy az utókor értesüljön arról, amit ott átéltek."
(Nemes Jeles László, a Saul fia című film rendezője)



"A legtöbbet Gideon Greif interjúkötete segített, amelyben nyolc hajdani sonderessel beszélget. Ez a könyv valósággal kiütött. Rémálmaim voltak tőle." (Röhrig Géza, a Saul fia című film főszereplője)



"A forgatás elején megkeresett Nemes Jeles László rendező, miután elolvasta a könyvet, Tel-Avivban találkoztunk is. Sokat beszélgettünk, később telefonon is egyeztettünk. Olyat filmet akart készíteni, amely teljesen hiteles és igaz. Ezért akkurátusan, felelősséggel, nagyon komolyan felkészült a munkára, ebben tudtam talán segíteni." (Gideon Greif)



GIDEON GREIF 1951-ben született izraeli történészprofesszor, fő területe az auschwitzi megsemmisítőtábor és az ott működő Sonderkommando. Holokauszttal foglalkozó nemzetközi intézmény kutatója és vezetője, több mint harminc éve dolgozik a jeruzsálemi Yad Vashem emlékhelyen, számos ország egyetemének vendégelőadója. Fő műve, a Könnyek nélkül sírtunk először németül jelent meg 1995-ben, majd még hat nyelvre lefordították. Legújabb, 2015-ben megjelent, Itamar Levinnel együtt írt munkájában (Aufstand in Auschwitz) az 1944. októberi Sonderkommando-felkelés történetét tárta fel.



Fordította: Szántó Judit



Olvasson bele: Részlet a könyvből



A Könyvjelző magazin 2016. áprilisi számában megjelent cikk: Könnyek nélkül sírni