Ezalatt az idő alatt több mint nyolcezer zeneművet gyűjtött össze, amelyek a legelemibb emberi jogoktól való megfosztottságban, koncentrációs és megsemmisítő táborokban, internálásban és hadifogságban keletkeztek 1933 és 1953 között.
Könyvében beszámol fáradhatatlan és heroikus kutatómunkájáról, amelynek során beutazta a fél világot, hogy a kevés túlélővel és a szerzők leszármazottaival találkozzon, meghallgassa a beszámolóikat és összegyűjtse tőlük a kottákat és partitúrákat, amelyek nyúlketrecben és ruhák között elrejtett papírfecnikre, vécépapírra, jutazsákokra lejegyzett, zárkafalakra és csajkák falába vésett, vagy egyszerűen az emberek memóriájába írt dallamokat tartalmaznak.
Munkájával emléket állít azoknak a zeneszerzőknek, akik a legembertelenebb körülmények között a zene segítségével voltak képesek elviselni az elviselhetetlent, és a zeneműveknek, amelyek nemcsak bepillantást engednek a szellem nagyságába és a kreativitás határtalanságába, de mindig emlékeztetni fogják az emberiséget arra, aminek soha többet nem szabad megtörténnie.