Elolvasván a könyvet megértjük, miért: alapvető fogalmaink életről, halálról, bátorságról, becsületről, tisztességről akkor és ott érvényüket vesztették. Edelman úgy érzi, tapasztalatai átadhatatlanok, bármit mond, félreértést szülhet csak. Ami történt, az emberi tudat számára felfoghatatlan. S ha valaki - egy a néhány száz közül, aki a gettó félmilliós lakosságából megmaradt - mégis túlélte, emlékezetében olyan tényeket őriz, olyan döntések felelőssége nyomja a vállát, amelyek az utókor emberének talán érthetetlenek. Ezért inkább hallgat, cselekedetei beszélnek helyette most is, a béke hétköznapjain, akárcsak egykor a varsói gettó poklában.