"Mi, németek kollektíve elismerjük Auschwitz bűnét, de azt sohasem fogadjuk el, hogy mi lőttük le a pilótát, aki a kis herceg barátja volt!"
Néhány évvel ezelőtt még biztosan ott élt rozoga kunyhójában a csernobili atomerőmű közelében, sugárfertőzött környezetben Jefim Archipovics Berezinko, a százhúsz évnél is idősebb aggastyán, Pavel Brycz regényének főszereplője.
Jefim leszármazottai hatalmas szláv tölgyfa gyökereiként szövik át Ozero, az ukrán falucska földjét: tán nincs is olyan család, ahol ne lenne legalább egy sarja. Ám a pátriárka gyermekei a nagy Ukrajna földjét is szűknek érezték, és a magok nyugatra szálltak: Theodor Berezinko az első világháborút követően a Szudéta-vidékre költözik, majd fia, Roland ugyan Hollywoodba menne, de a vasfüggöny nem ereszti, a szabadság utáni szomját csupán alkohollal csillapíthatja. A többi Berezinkót is a Nyugat, a hozzá fűzött remények és illúziók vonzzák, van, akinek beteljesül az álma, van, akit nem ereszt a föld, de szívük végül visszahúzza az utódokat a konok aggastyánhoz, aki a sugárfertőzéssel mit sem törődve éldegél a csernobili tiltott zónában.
Pavel Brycz groteszk, helyenként szatirikus, nagy formátumú családregénye a huszadik századi történelem sorsfordító és tragikus eseményei sodrában négy nemzedéken át követi a Berezinko család férfi tagjainak sorsát és a férfivilág lassú hanyatlását, amit varázslatos események, hátborzongató és véres jelenetek kísérnek.
A Könyvjelző magazin 2013. márciusi számában megjelent cikk:
„A huszadik század őrületei érdekeltek“
