Rá és a hozzá hasonló szerencsétlenekre nem szívesen pazarolnak pénzt, majdhogynem éheztetik őket - társai ezért egyszer sorsot húznak, és Olivernek kell a hitvány vacsora után kiállnia, és azt mondani: "Kérek még." Hallatlan arcátlanság ez, és az egyházközségi elöljárók meg vannak győződve róla, hogy Oliver akasztófán fogja végezni.
Kalandos élet vár rá, az egyszer igaz: Olivernek hol a legmélyebb megaláztatásokat kell elviselnie, hol a londoni alvilág karmaiba kerül, hol rámosolyog a szerencse, és egy szerető család veszi gondjaiba, hol újból a rablók és tolvajok világában találja magát.
Az olvasó pedig, miközben a nyomor és embertelenség legmélyebb bugyraiba is leereszkedik a kisfiúval együtt, önfeledten izgul azért, hogy Oliver eredendő jósága és tisztessége végül elnyerje jutalmát.
Charles Dickens 1837-től 1839-ig, folytatásokban megjelent második regénye valóságos sokkot okozott Angliában: mennyi gonoszság és képmutatás bújik meg a világ leggazdagabb országának ismeretlen mélységeiben! És Dickens e műve nyomán lett Anglia, majd a világ első számú regényírója. Olyan író, aki minden húron tud játszani, s akinek prózájában ott szikrázik az angol nyelv minden elképesztő gazdagsága - mint ahogy Szentkuthy Miklós ragyogó fordításában a magyar nyelvé.
"Senki nem írt jobban a a gyerekkorról, mint Dickens." (George Orwell)
Fordította: Szentkuthy Miklós
Olvasson bele:
Részlet a könyvből