Búvópatak

A Búvópatak című önéletrajza álmatlanságból született. Az 1963-ban megjelent, szépirodalmi igényű emlékirat egy alvászavarral és betegségekkel küszködő idős nő kényszerű elfoglaltságának eredménye: életének emlékezetes eseményeit veti papírra álmatlan éjszakáin. Visszatekint gyerekkorára, Berlinben töltött éveire. Megemlékezik szerelmi kalandjairól, a léha banktisztviselő férjjel való együttélés, majd a válás furcsaságairól, a háborús évek kínszenvedéseiről, külhoni utazásairól. A félbeszakadt opera-énekesnői karrier és kisebbik fia halála felett érzett fájdalmán túl leggyakrabban a "mélylágymányosi" baráti kör - Karinthyék, Kosztolányiék, Füst Milánék -, a Hadik kávéházbeli asztaltársaság derűjét idézi föl. A 20. század első felének polgári, máskor bohém, a nincstelenség éveiben "proli" életmódja kulisszái előtt egy közlési vágytól fűtött nő lenyűgöző portréja rajzolódik ki előttünk - igazán emlékezetessé téve a memoárt.