Az utolsó őzbak

Nem ő volt ugyanis kegyetlen, hanem a világ, amelyben a novellái íródtak: a huszadik század első felének Magyarországa, amelyet traumák sorozata ért az első világháborútól kezdve Trianonon át a vészkorszakig.

Kádár Erzsébet biztos írói tudással mutatta meg, hogy miként élte meg ezt a fél évszázadot egy nő. Noha kevés novellából álló irodalmi életműve önéletrajzi ihletésű, nemcsak a maga sorsát írta meg, de az anyai generációét is és a szegénységbe süllyedt úriasszonyokét, az egyedülálló nőkét és a cselédlányokét, sőt még a művészként boldogulni próbáló nőkét is. Magányos, érzelmileg kirabolt, önfeladó asszonyok: Kádár Erzsébet, a végtelenül fájdalmas sorsú író hősei.

A karcsú kötetnyi novella – mely az eddigi legteljesebb válogatás – mégis gazdagabbá tesz: nem sok olyan író van a magyar irodalomban, akinél ilyen pontosan artikulálódik a világ női olvasata – s ily módon aki a jelenkori világirodalmi folyamatok felől nézve ennyire aktuális.