Embernek hisszük magunkat. No de mit is jelent ez? Miként határozható meg az emberi jelleg?
Felipe Fernández-Armesto, a londoni Mária Királyné Egyetemen a globális környezettörténet professzora, tanulságos útra visz bennünket az emberi nem történetén át. Feltárja, mi minden mond ellent annak a legalapvetőbb vélekedésünknek, hogy emberek vagyunk, és mindig is azok voltunk.
Öt nagy témakörben vizsgálódik: a Homo sapiens és a majomfélék kapcsolata; az ember mint az állatvilághoz tartozó, ám abban dominanciát szerzett lény (ókori kínai, indiai, görög világképek, utópiák, Biblia); a neandervölgyi embert és más evolúciós rokonainkat övező paleoantropologikus vita; a fajokat nem mint szilárd, hanem mint képlékeny kategóriákat kezelő felfogás (mi szubhumánus, mi teljesen humánus és mi egyáltalán nem humánus - fizikai jellemzők, bőrszín, stb.); a mesterséges intelligencia kapcsán felvetődő problémák, pl. a tudat és a képzelet); és végül a jövő lehetőségei a biotechnológia tükrében.
Részint tudományosan igazolt tények, részint anekdoták sokaságával rávilágít, hogy jóformán minden olyan tulajdonság, amit egyedülállóan emberinek gondoltunk - a nyelv, a tűz, az eszközök használata, mezőgazdálkodás, szervezett együttműködés és hasonlók - más állatoknál is fellelhetők; a lélek vagy a szellem megléte az emberben igazolhatatlan; az öntudatról pedig olyan keveset tudunk, hogy nincs értelme azon spekulálni, vajon az ember létrehoz-e öntudattal bíró mesterséges lényeket, ha egyszer azt sem tudjuk, mi az, amit át kéne adnunk nekik.
Az Európa Diákkönyvtár párjaként elindított új sorozatunkban olyan műveket adunk közre, melyek élvezetes formában összegzik mindazt, amit a történelem, a kultúrtörténet, a társadalom- és természettudományok legfontosabb kérdéseiről manapság tudnia kell és tudnia érdemes a művelt, felkészült diáknak és a tájékozott felnőtt olvasónak.
A Könyvjelző magazin 2013. júniusi számában megjelent cikk:
Emberek volnánk egy embertelen bolygón?
