Melyik a veszélyesebb, a lőfegyver vagy az úszómedence? Mi a közös a tanárokban és a szumóbirkózókban? Miért élnek még mindig az anyjukkal a drogkereskedők? Mennyit számítanak valójában a szülők? Hogyan hatott az abortusz engedélyezése az erőszakos bűncselekmények gyakoriságára? Nem olyan fajta kérdések ezek, amilyeneket a közgazdászok fel szoktak tenni. Steven D. Levitt azonban nem átlagos közgazdász. Olyan kutató ő, aki a mindennapi élet rejtélyeit tanulmányozza - csalás, bűnözés, sportok, gyermeknevelés stb. -, és következtetései sokszor feje tetejére állítják a közvélekedést. A Lökonómia - Levitt és Stephen J. Dubner újságíró közös műve - új távlatokat nyitó könyv. A szerzők általában egy rakás adattal és egy egyszerű kérdéssel kezdik. A kérdések némelyike szó szerint létfontosságú, némelyike bevallottan "lökött". Ezért is kapta a könyvben lefektetett új tudományág azt a nevet, hogy: lökonómia. Levitt és Dubner lebilincselően, szenvtelen éleslátással bebizonyítja, hogy a közgazdaságtan lényegét tekintve az ösztönzések tanulmányozása - hogyan szerzik meg az emberek azt, amire vágynak, vagy amire szükségük van, főleg ha mások ugyanarra vágynak, ha ugyanaz kell nekik. Vagyis... a dolgok mögé néznek. Mindezeket a történeteket az a mélységes hit fűzi össze, hogy a modern világ, bonyolultsága és sok esetben csaló volta ellenére, nem áttekinthetetlen, nem megismerhetetlen, sőt - ha a megfelelő kérdéseket tesszük fel - még sokkal érdekesebb is, mint hittük. Csupán újfajta módon kell szemügyre vennünk. A Lökonómia alapgondolata bizony nem konvencionális: ha az erkölcs arról szól, milyennek szeretnék látni az emberek a világot, akkor a közgazdaságtan azt írja le, milyen is valójában. Tény, hogy a könyv rengeteg társalgáshoz elegendő rejtéllyel és sztorival ajándékozza meg olvasóját - de ennél sokkal többet is nyújt: képessé tesz, hogy egészen másképpen lássuk modern világunkat.
