A lengyel, örmény, magyar, ukrán és osztrák felmenőkre visszatekintő, 1963-as születésű Robert Maklowicz eleve sejtette, hogy a nemzeti hovatartozás kérdése régiónkban nem is olyan egyszerű. Ebben megerősíthették a szülővárosában, Krakkóban végzett történelmi stúdiumai, de meggyőződéses közép-européerré utazó- és főzőszenvedélye tették őt. Pályáját újságíróként, gasztrokritikusként kezdte. Kulináris utazásoknak szentelt televíziós műsora révén lett ismertté. Több mint tíz kötetet jegyez, írt szakácskönyvet és a lengyel riportiskola hagyományait folytató útirajzot. Érdeklődése olykor egzotikus tájak felé vezérli, igazi vadászterülete azonban az ezredfordulós Közép-Európa. Most vele együtt fedezhetjük fel a múlt ízeit és hangulatait, a félmúlt nyögvenyelős falatait a jelenben, a Tapolcán elfogyasztott kakasherepörkölttől a bécsi művészvilág törzshelyén, a Café Museumban tett viziten, az erdélyi tavaszban rendezett cujkás, juhtúrós pikniken és a magyar mangalicatoron át a Ferenc Ferdinánd utolsó utazását idéző boszniai és adriai kalandozásig. Recepteket ne keressünk a könyvben, de találhatunk ínycsiklandozó étel- és italleírásokat, sőt olyan kultúrtörténeti adalékokat is, hogy hol készült az első székelygulyás, és miért mondta a trónörökös, hogy egy Habsburg- gyomor nem akvárium. A felkészült szerző remek humorral osztja meg élményeit: "csak megyek, amerre látok, egyre csak gurulok, mint egy biliárdgolyó a svarcgelb posztón, amit Közép-Európának nevezünk. Sok ilyen utazásban volt részem, olykor kiszámíthatatlan útvonalon haladtam, mint a kezdő játékos lökése után a golyó, olykor pedig nyílegyenesen célba találtam, mintha egy bajnok játszana. Néhány ilyen útról szól ez a könyv."
"Végig éhség gyötört, amikor ezt a könyvet olvastam: egyrészt az őrült ételleírások miatti fizikai éhség, másrészt a világ megismerésének éhe, amelyet olyan érzékletesen tár elénk Maklowicz. Ahogy olvastam a Café Museum-ot, azonnal meg akartam enni a szerző által oly nagy szakértelemmel és szeretettel bemutatott ételeket, és utána rögvest meg akartam mindent inni, aminek a megivásáról itt szó esik - de legszívesebben autóba ültem volna, hogy haladéktalanul felkeressem mindazokat a helyeket, amelyekről túl szerény terjedelmű művében Maklowicz megemlékezik. Szó sincs arról, hogy a szerző szakácskönyvet vagy útirajzot írt volna, ez a könyv ugyanis nemzetekről, társadalmakról és kultúrákról szól. A Café Museum-ban persze szó esik az étvágyról és a szomjúságról, de elsősorban Közép-Európa titokzatos világába nyit utat, amely sokkal összetettebb és különösebb minden képzelt világnál. Ebből eredeztetjük magunkat mi, közép-európaiak. Mert valójában nincsenek is igazi lengyelek, igazi szlovákok vagy magyarok, az igazi osztrákokról már nem is beszélve - csak igazi közép-európaiak léteznek. Olyanok, mint Robert Maklowicz." (Krzysztof Varga)
A Könyvjelző magazin 2012. novemberi számában megjelent cikk:
Végigenni a Monarchiát
