Többek közt Miután elmentél című első regényért Betty Trask-díjat kapott, A köztünk lévő távolság című műve Somerset Maugham-díjat, míg A kéz, amely először fogta az enyémet című könyve Costa-díjat nyert el, a halálközeli élményeket és betegségeket feldolgozó Vagyok, vagyok, vagyok című memoárja pedig igazi közönségsiker lett. A Shakespeare leghíresebb darabja mögött meghúzódó rejtélyekre épülő, mindenütt a költői nyelvével és érzékenységével kiemelkedő Hamnet című regénye újabb mérföldkő lett az életműben. A könyv elnyerte a nőíróknak járó rangos Women Prize for Fiction elismerését, a New York Times az év legjobb tíz könyve közé választotta, és még Bill Gates is az öt legmeghatározóbb olvasmányai közé sorolta év végi gyűjtésében. Megjelenése óta már több mint 33 nyelvre lefordították a művet, és csak angol nyelven eddig 1,4 millió példányt adtak el belőle.
Azokat a regényeket szeretem, amelyeknek van valóságalapja, amit el tudok képzelni. Ezekbe tudom igazán beleélni magam. Ha pedig egy-egy eseménnyel, híres személlyel kapcsolatban extra információt is kapok, még nagyobb érdeklődéssel olvasom.
Így kezdtem hozzá a Hamnet olvasásához, de nem ezt kaptam.
Csordultig van a szívem szomorúsággal, félelemmel, együttérzéssel, döbbenettel. Amikor egyszerre szívszorító, fájdalmas, nyomasztó és szeretettel teli érzések kavarognak egy könyv elolvasása után, amikor becsukom, és aztán magamhoz ölelem a kötetet, és csak az olvasottakon jár az agyam, amikor kell idő, hogy feldolgozzam... na, azok a nekem való regények.
Egy csodálatosan megírt történet egy nőről, aki képtelen túllépni gyermeke halálán, az odáig vezető útról, és az azt követő szenvedésről. Nem fontos Shakespeare személye, még Hamneté sem annyira. Agnes az, akit misztikummal körülövezve ismerünk meg, akivel szinte együtt lélegzünk, rettegünk, akit az irodalomtörténészek Anne Hathaway néven említenek. Nem számít a név. Megszerettem Ágnest, megszerettem az írónőt is, aki elvarázsolt. Annyira gördülékeny, olvasmányos, letehetetlen volt. De nem megyek át közhelyekbe.
Ahányszor belegondolok a 16. századi körülményekbe, annyiszor megbizonyosodok arról, hogy milyen jó, hogy én nem éltem akkor. A korabeli London ugyancsak elrettent. Élmény volt úgy olvasni, hogy jártam Shakespeare szülőházánál, sétáltam a Henley Streeten, Stratford-upon-Avon utcáin, ahogyan Londonban a Globe-ban is. Így, ezeknek az élményeknek a birtokában még különlegesebb volt az olvasás.
🔞 Azoknak a felnőtt olvasóknak ajánlom, akik épülnek abból, ha egy kicsit szenvednek olvasás közben, ha megtapossák a lelküket, ha elszorul a szívük.
https://www.instagram.com/magyarora.olvassvelem/