„Soha ne vedd fel az út széléről a csokit, mert valószínűleg bomba!”

A Könyves Magazin nemrégiben közzétett egy cikket, amelyben egy walesi faluban rendezett irodalmi programról számoltak be. A Margó Irodalmi Fesztivál szervezői csapatának két tagja a Hay Festivalra látogatott Hay-on-Wye-ba, ahol az Európa Könyvkiadó két sikerszerzőjének beszélgetését is meghallgatták.
„Hay-on-Wye egy walesi kisváros az angol határ mentén, ma a könyvek szinonimája. Richard Booth 1961-ben egy régi tűzoltóságból kialakított antikváriummal indította el azt a mozgalmat, amely mára a várost a világ első book town-jává tette. Booth az Egyesült Államokból bezárt könyvtárak könyveit importálta tonnaszámra, és ezzel példátlan kultúrközpontot hozott létre. Ma több mint húsz könyvesbolt működik az 1600 fős kisvárosban.” – A Könyves Magazin így jellemzi a kisvárost, ahol kiadónk számára a két legérdekesebb fellépő is jelen volt.
Abdulrazak Gurnah és Elif Shafak beszélgetését a cikk alapján most itt összegezzük.
A két szerző a program során a múltjába is bepillantást engedett. Meséltek gyerekkorukról, ahol Shafak szavaival élve „az összes álmunk és rémálmunk kezdődik”. 
Hogyan indult az ismerkedésük a nyelvvel, az olvasással? Gurnah-t, aki Tanzániában nőtt fel, „már a Korán-iskolában lenyűgözték az ünnepek alkalmával előadott történetek, és bár megtudhattuk, hogy a hazájában nem volt szokás kedvtelésből olvasni, őt mégis rabul ejtették a könyvek. Ez alapozta meg későbbi hivatását, amelyért utóbb Nobel-díjat is kapott”.
A beszámoló kitért arra is, hogy Shafak számára nem volt egyértelmű az akkori Törökország mindennapjaiban, hogy olvashat. Ugyanis a könyveket veszélyesnek, potenciális fegyvernek állították be. „Ettől a gondolattól és a vele járó kettősségtől sokáig nem tudott szabadulni” – írta a Könyves Magazin.
Gyerekkoruk nem volt erőszaktól mentes, hiszen mindketten olyan országban nőttek fel, ahol a társadalmi feszültségek és az agresszió mindennaposak voltak.
Shafak nagymamájának örökéletű mondása is előkerült: „Soha ne vedd fel az út széléről a csokit, mert valószínűleg bomba!”
Ezután szóba került az emigráció, a beilleszkedés nehézségei, a kiközösítés, de mindezeket annak kapcsán említették, hogy ezáltal élhették meg a kulturális sokszínűséget, a komplexitásra való nyitottságot. Ahogy a Könyves Magazin fogalmaz: „a történelmi traumák tematizálására és feldolgozására való törekvés mind-mind olyan értékek, amelyek bizakodásra adnak okot.” A résztvevők kiemelték, ez „az optimizmus és a humor az, ami életben tart – és segít megőrizni a józan eszünket”.

A beszámoló szerint a program sztárzenészeknek járó hatalmas tapsviharral zárult.
A teljes cikk ITT olvasható el.

Címlapkép: Andrew Lih (User:Fuzheado)