Mennyi időbe telne elolvasni minden idők legnagyszerűbb könyveit?

„A jó könyvek olvasásának feltétele, hogy a rosszakat ne olvassuk el. Az élet rövid” – írta Arthur Schopenhauer, a 19. századi német filozófus. A várható élettartam ma hosszabb, mint Schopenhauer korában, ám a kiadott könyvek száma jóval nagyobb mértékben nőtt. A mondás így most még inkább érvényes.
A hírhedten pesszimista filozófus szokatlanul optimistának bizonyult. Úgy gondolta, az olvasók bizonyosan tudnak különbséget tenni, mely könyvek érdemlik meg az olvasásra fordított időt, és melyek nem. Ez a meggyőződés mára erejét vesztette. Az irodalmi kánon gondolata támadások kereszttüzébe került. Egyesek több női és nem fehér szerző művét illesztenék be, mások inkább elsüllyesztenék az egészet. A kritikusok befolyása megcsappant. A könyvkritikákat közlő újságok száma visszaesett. Ma úgy tűnik, mindenkinek megvan a maga személyes kánonja.
Rostára azonban a mai napig szükség van, olyannyira, hogy a könyvajánlók szinte olyan népszerűek, mint maguk a könyvek. A TikTok könyves szegletében, a BookTokon a régi idők elismert ítészeit influenszerek váltották fel. Több ezer olvasó értékel és bírál könyveket a több tízmillió tagot számláló Goodreads oldalon. A Rebind nevű alkalmazás, amely jelenleg tesztelés alatt áll, lehetővé teszi majd, hogy a klasszikus művek olvasói mesterséges intelligencia segítségével tegyenek fel kérdéseket szakértőknek. Az Economist időről időre maga is közzéteszi legjobb könyvlistáit, valamint témaspecifikus recenziókat és ajánlókat.

Ennek ellenére a „kötelező” könyvek száma még mindig nyomasztó.

A ritkítás egy lehetséges módja az átfedések megkeresése a különféle listákon: ha egy könyv sokszor szerepel, valószínűleg tényleg érdemes elolvasni. Pontosan ezt teszi a thegreatestbooks.org nevű oldal. Alkotója, Shane Sherman, egy texasi programozó, több mint háromszáz lista felhasználásával hozta létre a „listák listáját”, amelyet nem teljesen komolyan „Minden idők legjobb könyvei”-nek (Greatest Books of All Time, GBOATs) nevezett. Az adatbázisban több mint 10 ezer könyv található, aszerint rangsorolva, ahányszor szerepelnek az egyes listákon. Az első ötszáz kötet között lehet keresni, és rendezni őket évtized, évszázad, megjelenési év, nyelv és terjedelem szerint.

Azok az amerikaiak, akik évente legalább egy könyvet elolvasnak – azaz a felnőttek alig több mint fele –, átlagosan 11 kötetet olvasnak ki egy-egy év során. Tehát egy átlagolvasónak valamivel több mint 45 évre lenne szüksége az 500-as lista teljesítéséhez.

Hogy az olvasók bölcsen oszthassák be az idejüket, az Economist feltüntette, nagyjából mennyi időt igényel egy-egy mű elolvasása. Az adatokat Harry Tongtól, a howlongtoread.com társalapítójától vették át, aki a hangoskönyvek hosszát használja fel az olvasási idő becsléséhez. Természetesen mindenki más tempóban olvas, és vannak nehezebben befogadható könyvek is: egy olvasóklub például 28 év alatt végzett James Joyce Finnegan ébredése című művével (325. helyezett), pedig az adatok szerint nagyjából 12 óra alatt elolvasható.

Sherman listájának élén július 1-jén Gabriel García Márquez Száz év magány című regénye állt, a mágikus realizmus úttörő alkotása. Tong becslése szerint elolvasása mindössze 7 óra 40 percet vesz igénybe, ami egy GBOAT esetén átlagos időtartam.

A második helyen álló A nagy Gatsby, az 1920-as évek Amerikájáról szóló rövid regény, alig 2 óra 51 perc alatt teljesíthető.

A harmadik azonban, Joyce Ulysses-e, majdnem 15 órás elköteleződést kíván. Ha naponta átlagosan 15 percet olvasunk – ahogy az amerikaiak szoktak –, két hónapig tart, pedig a regény cselekménye mindössze egyetlen nap alatt játszódik. Maurice Sendak Ahol a vadak várnak (421. hely) egyetlen perc alatt elolvasható, ha nem időzünk sokat a csodás illusztrációknál. A türelmetlen olvasókat megnyugtathatja: a könyv hossza és nagysága között nincs összefüggés.

A listák listája természetéből adódóan kulturális közmegegyezést tükröz. Ha így van, akkor a kultúra néha furcsán szelektál. A legmagasabban rangsorolt mű, ami nem regény, Dante Isteni színjáték-a, amely a költőnek a pokolból a purgatóriumon át a mennybe vezető útját meséli el a 14. századból. Ez a 27. helyet kapta. A Biblia – szerzője „Ismeretlen” – a 34. helyen áll. Shakespeare a Hamlet-tel debütál a 83. helyen, míg színdarabjainak gyűjteménye, az Első fólió a 126.-on.

A legtöbb GBOAT angolul íródott, és a 20. század elejétől született. Az irodalmi iránytű szinte kizárólag nyugat felé mutat. A Száz év magány után (mely egy Kolumbiára emlékeztető országban játszódik, ahol a szerző született) csak a nigériai Chinua Achebe Széthulló világ című regénye került fel a listára a déli féltekéről, az 50. helyen.
A Biblia után az első non-fiction könyv Anne Frank naplója, amely a náci üldöztetés elől bujkáló amszterdami lány feljegyzéseit tartalmazza. Őt végül Bergen-Belsenben ölték meg 1945-ben. A népszerűség gyakran felülírja a mélységet: a Harry Potter és a bölcsek köve a 134. helyen áll, nyolccal a platóni Állam előtt. Schopenhauer sajnos nem került be az első ötszáz közé.

Sherman bár főként statisztikát készít, némi hagyományos kapuőri munkát is végez a listák súlyozásával.

(Az új listák megjelenésével a súlyozásokat és a rangsorokat is frissíti.) Módosításai észszerűnek tűnnek: például levon a pontokból, ha egy lista rövid időszak alatt megjelent könyvekre épít, vagy ha túlzottan támaszkodik nem szakértőkre, illetve egyetlen régióra. A GBOAT mellett Sherman létrehozott egy jobban megrostált „globális irodalmi kánont” is, amelyben országonként legfeljebb három könyv szerepelhet, és a szépirodalom az összes bejegyzés 80%-át teheti ki (ezek a súlyozások a weboldalon módosíthatók).
Az önfejlesztést és szórakozást egyaránt kereső olvasók talán nosztalgiával tekintenek vissza a 19. századi, szigorúan előíró jellegű válogatásokra – például Sir John Lubbock 1887-ben közzétett „száz legjobb könyvére”. Őt egy újságíró a könyvlisták „keresztapjának” nevezte. Szelleme ma is tovább él egyes egyetemek nagy könyves kurzusainak tantervében. Homérosz, Vergilius és Szent Ágoston is szerepel Lubbock listáján, és a Columbia Egyetem hallgatóinak kötelező irodalomkurzusán is. (Ők mind GBOAT-szerzők is.)
Schopenhauer számára a népszerű könyvek kerülése is fontos része volt a bölcs válogatásnak: „Ne feledd, aki bolondoknak ír, mindig nagy közönséget talál.” Ez talán túl dogmatikus a BookTok-generáció számára. De C. S. Lewis, az irodalomtudós és a Narnia krónikái szerzője szelídebb tanácsa megszívlelendő: „Jó szabály, ha egy új könyv elolvasása után nem egy szintén új kiadásba fogunk bele, hanem előveszünk egy régi művet.” És ha valaki főleg GBOAT-okat olvas, szinte biztos, hogy jól tölti az idejét.