Borisz Akunyin gondolatai a járvánnyal kapcsolatban

"Fura egy elfoglaltság azt ecsetelni, hogy zajlik az ember influenzája, de ettől az átkozott koronavírustól olyan sokan félnek, és még olyan kevesen vannak, akik már átestek rajta, hogy mégis úgy döntöttem, megosztom a személyes tapasztalataimat.

Péntek 13-án, délben betegedtem meg. (Aki olvasta az aznap reggeli posztomat, érzékeli a helyzet komikumát.)

Tulajdonképpen mindketten elkaptuk a vírust a feleségemmel. De az ő betegsége egészen könnyű lefolyású volt: egy nap hőemelkedés, utána még két nap fejfájás, és még valami – egyáltalán nem érzett szagokat (ez az egyik lehetséges tünet).

Nekem a közepes lefolyású jutott. Ez olyan, mint egy elhúzódó influenza magas lázzal. Azzal a különbséggel, hogy csak nem akar enyhülni. Az ember láza felkúszik 39 fokra, aztán ezt valahogy lenyomja paracetamollal. Majd másnap újra. És újra. És újra. Tíz napig élvezhettem ezt a „mormotanapot”. Csak feküdtem otthon, és hangoskönyveket hallgattam. Tudtam, hogy aggodalomra csak a légzési problémák adnak okot – ilyenkor mentőt kell hívni. Légzési problémáim nem lettek, így hát bosszantott a dolog, de nyugodt hangulatban telt az idő.

Pechem volt, hogy ilyen hamar elkaptam a betegséget, az első napokban még nem volt semmiféle gyógykezelés. Aztán a tizenegyedik napon megjelent egy orvos, aki már másokat is sikeresen kezelt, és felírt nekem egy antibiotikum-kúrát. Fokozatosan javulni kezdtem. Valójában ennyi az egész történet.

Más gyógymódok is vannak már. Egyelőre még csak kísérleti jelleggel alkalmazzák őket, de sok emberen segítenek. Az a helyzet, hogy minél később kapja el az ember a vírust, annál könnyebben tudják kikúrálni – ez a legfőbb oka annak, miért is kell betartanunk a karantént. De egyedül, orvosi javallat nélkül persze senki ne álljon neki semmiféle antibiotikumot szedni, nem is beszélve a klorokinról.

Engem nem is a vírus nyugtalanít igazán, hanem a körülötte kialakult pszichózis. Kérem önöket, ne rémisztgessék saját magukat. Ez nagyon veszélyes dolog. Ne osszanak meg mindenféle horrort, ami most elárasztja az internetet – mint a „koronavírusos beteg tüdeje”, a „bergamói koporsók”, a leírások a magányosan haldoklókról stb. Gondoljanak arra, milyen sok befolyásolható, félős, ideges ember veszi körül önöket. Jelenleg semmi nem jelent olyan nagy veszélyt, mint a pszichózis és az önszuggesztió.

Legyenek óvatosak, viselkedjenek felelősen, de ne essenek pánikba. Segítsék azokat, akiknek izolálniuk kell magukat, elsősorban az időseket és a betegeket. Angliában most zajlik egy internetes kampány, önkénteseket keresnek különböző feladatokra: bevásárlásra, kutyasétáltatásra stb. Leginkább olyanokat keresnek, akik már átestek a betegségen. Ha már a birtokomban lesz az immunitásomat igazoló teszt (állítólag a jövő héten már hozzáférhető lesz), én is okvetlenül fel fogok iratkozni a listára. Kutyákat fogok sétáltatni – nem is rossz, ugye?

Szóval csak nyugalom. Az idő nekünk dolgozik. A társadalom és az orvostudomány gyorsan mobilizálódik. Tekintsünk erre a járványra úgy, mint egy erős késztetésre a kölcsönös segítségnyújtásra és az önszerveződésre. Most mind a frontvonal egyazon oldalán vagyunk, ez pedig elég ritka dolog."

Megjegyzések:

Akunyin influenzát ír (oroszul: gripp), de ez csak a betegség jellegére utal, a jelenlegi járvány kórokozója, a SARS-CoV-2 nem influenzavírus.

Március 13-án reggel Akunyin arról írt, hogy ő maga nem babonás, és hogy a japán buddhista kalendárium szerint e nap egy tomobiki (azaz: a delet kivéve az egész nap remekül telik).

Mormotanap – Groundhog Day, február 2. – időjósló nap, amikor az amerikaiak a mormota viselkedéséből következtetnek arra, meddig tart még a tél.

Az író eredeti posztja itt található.

Köszönjük Iván Ildikó fordítását!