A könyvvilág jelképes alakjától kell most búcsút venni. Kelletlenül teszem, nagyon rosszul érint.
Rosszul érint persze minden olvasót, aki a tizenkilencedik századi próza hagyományain nevelkedett, aki szereti a történetmesélést, a kalandot, Dumas-t, Dickenst, Balzacot vagy a gótikus regényeket, a titkot és az izgalmakat.
Carlos Ruiz Zafón ezt az élményt adja. Ezért olvassa őt a fél világ. Barcelona már nemcsak a gótika meg a szecesszió miatt, hanem miatta is népszerű város, a lokálpatrióta-érzelem olyan mélyen gyökerezett benne, hogy még tárgyakat is gyűjtött:
„A sárkányok iránti rajongásomnak hosszú története van. Barcelona a sárkányok városa, sok épületének homlokzatát díszítik vagy őrzik, és attól tartok, hogy én is egy vagyok közülük. Talán pont ezért, a kis szörnyetegekkel való szolidaritásból, évek óta gyűjtöm őket és menedéket nyújtok számukra az otthonomban, egy igazi sárkánybarlangban, amit mostanáig több mint 400 sárkányszerű lény népesít be, de számuk havonta emelkedik. Természetesen a sárkány évében születtem, de ezenkívül számos más kapcsolatom is van ezekkel a tüzet okádó zöld bestiákkal. A sötétséget kedvelő éjszakai lények vagyunk, de nem különösebben barátságosak és nem éppen barátai a nemeseknek és a vándorlovagoknak” – írta.
Magyarországon egy „sárkányos” hagyománynak köszönhetően indult el a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál rendezvénysorozata lassan harminc évvel ezelőtt. Régi katalán szokás szerint sárkányölő Szent György, Katalónia védőszentje napján, április 23-án a férfiak egy szál vörös rózsával köszöntik a nőket, a nők pedig könyvvel viszonozzák a gesztust. Azért vörös a rózsa, mert egy IV. századi legenda szerint a leölt sárkány véréből sarjadt. A sárkányölő lovag ezzel hódolt az általa megmentett királylánynak.
Nehéz ezt elfogadni. Elképzeltük, hogy a következő könyvfesztiválon a könyveiért majd neki jár a rózsa.
Magyarósi Gizella