2020.03.18. Felelősség

Mindig úgy gondoltam magamra, hogy nem vagyok különb másoknál, de mindig szerettem volna különb lenni az aktuális minőségemnél. Olyan vagyok, amilyen vagyok, nem lehetek más, mint aminek születtem, de abban az olyanban van egy tól–ig. És nem szeretném a saját jellememet a legrosszabb szinten hozni, közeledni kell az ighez, nem lehet más cél. Az apját gyűlölő régi barát életmódja, hogy nem vesz részt a társadalom működésében, ugyanakkor mégis részt vesz, hiszen ettől a társadalomtól várja el, hogy bár nagyon alacsony szinten, de segítsen neki fenntartani a létét. Nekem elég az eselék is, mondta, ami mellékesen lehullik a terülj-terülj asztalkámról. De ha nincs ilyen asztalka, nincs hulladék sem, mondtam. Ez az apját gyűlölő által választott élet nem figyelmeztetett semmilyen igazságra, legfeljebb arra, hogy kerüljek mindenfajta gőgöt, önteltséget, amely révén azt hihetném magamról, hogy különb vagyok, hogy képes legyek mindenfajta kérkedéssel leszámolni, hogy képes legyek a saját kicsinységemet látni, s annak a kicsinységnek örülni, amekkora vagyok. Kicsi pont, ami nem is látszik, de ez a kicsi pont mégiscsak én vagyok. És e körül a kicsi pont körül van egy kiskertnyi térség, emberek és feladatok tere, hogy ez a térség milyen minőségen működik, tőlem vagy tőlem is függ. Felelős vagyok a világ egy kicsiny darabjáért. És nem is olyan kevés dolog van azon a világdarabkán. Van ott előkert, lakás, munka, gyerekek és a testem, meg valami olyasmi is, ami túl van a testen.

A nagyfiam betegnek érzi magát. Attól fél, míg nem volt beteg, megbetegített másokat. Hol a felelősség, és ha nincs, akkor megnyugodhatunk-e abban, hogy mi nem tehettünk róla. Nyáron autóval tartottam Szeged felé, a belső sávban egy kamion mellett haladtam épp, amikor a kamion elkezdett a belső sávba csúszni elém és rám, nem tudtam, mit tegyek. Sokak logikájával ellentétben a gázra léptem rá, kicsúsztam, csak az autó hátulja tört össze, a kamion belement a szalagkorlátba és vagy száz méteren felgyűrte, ha nem sikerül kisurrannom, minket is összetör. A kamionsofőr kizuhant a fülkéből, török, semmilyen nyelven nem tud, ja, de, törökül. Elkezd hányni, majd egy csípést mutat a nyakán. Allergiás rohamot kapott. Vajon ha felgyűr minket és ott halunk, ki a felelős? A biztosítótársaság szabályai szerint a török. De tényleg felelőssé tehető? S ha nem, mert ő is áldozata a helyzetnek, meg tudna-e bocsátani magának, ha az autó utasai ottmaradnak?

A törököt elviszik a kórházba, bemegyek utána, mert alá kell írnia a biztosítási papírokat. Már jól van. Hálás, hogy nem kiabáltunk vele, nem kértünk számon rajta semmit. Azt mondja, talán törökül, hogy ne haragudjatok, magyar testvéreim, tényleg nem Szulejmán küldött ellenetek, én csak egy kamionsofőr vagyok, és elbánt velem egy hülye szúnyog, egy aprócska, még csak nem is szimpatikus teremtménye az úrnak.