Háy János készülő könyvében a kamaszok világában kirándul

2024-ben jelent meg Boldog boldogtalan című regény és a Negyven év című verseskötet Háy János tollából. Ez utóbbi az 1976-2016 közötti időszak verseit szedte csokorba. Készülő, új kötetével kapcsolatban kerestük meg a szerzőt, aki elárult egy-két részletet.

Háy Jánosnak, az Európa Könyvkiadó szerzőjének évente legalább egy, olykor két kötete is megjelenik, könyveinek bemutatóira sokan kíváncsiak. Rendszeresen jár író-olvasó találkozókra, irodalmi beszélgetésekre, rengeteg interjú és podcast készül vele, drámáit folyamatosan játsszák a színházak. Prózaköteteiben széles spektrumon jeleníti meg a társadalom különböző szintjeinek egyes szereplőit, rávilágítva problémáikra, esendőségükre, mindennapjaikon keresztül lefestve érzéseiket és gondolataikat, örömüket és bánatukat. Legutóbbi, Negyven év – Összes versek, 1976–2016 című verseskötete után kerestük meg, hogy megkérdezzük következő regényéről. 

Ősszel jelenik meg A csokimikulásos lány című új regényed, amelynek hallatán az ember sok mindenre gondol, összeszalad a szájában a nyál, de végső soron csak a fantázia szabhat határt a találgatásoknak, miről fog szólni. Tudnál róla egy kicsit mesélni, mire számíthatunk?

Egy kis kirándulás a kamaszok világában. Csatározás a felnőttekkel, ismerkedés a szerelemmel és az ijesztő jövővel. Valami ilyesmi lesz benne. Meg sok olyan pillanat, ami azt hiszem, mindenkinek ismerős, aki emlékszik még arra, milyen gimisnek lenni, milyen a tanárokkal hadakozni, milyen rettegni attól, hogy a szüleink megtudják, milyen jegyeket kaptunk, milyen az, amikor senki nem elégedett velünk, a végén persze már mi magunk sem. 

Már kész a regény, és az utolsó simítások vannak hátra? Egyáltalán be lehet valaha is fejezni egy regényt, vagy akárhányszor átolvassa, folyton javítgatná az ember? 

Nyilván írója válogatja, hogy ki miképpen viszonyul a készhez: úgy, hogy az tulajdonképpen még megérdemelne egy kis munkát, csak nincs időnk rá, vagy biztosan érzi, hogy eddig tartott. Én az utóbbiak közé tartozom. Nagyon biztosan tudom, hogy én már egy betűt sem tudok hozzátenni a szöveghez. Azt azonban nem tudom eldönteni, hogy ez belefáradás a munkába, vagy pedig a készreírtság bizonyossága. Remélem, az utóbbi.

Az egyik legtermékenyebb magyar szerző vagy, ezért talán nem buta kérdés, hogy a regény írása közben kipattantak-e a fejedből további regényötletek vagy versdarabkák, amiket feljegyeztél ide-oda?

Amikor valamiben benne vagyok, akkor csak és kizárólagosan arra koncentrálok: ha bármi ötletem, gondolatom van, azt mindig a készülő munkába forgatom bele. Amikor valamivel elkészülök, vagy épp pihentetni akarom, akkor tudok másra is odafigyelni. Egy-egy írásmű létrehozása olyan erőteljes koncentráció, hogy nagyon nehéz lenne valami másra is figyelni.

Az emberek általában nyáron mennek szabadságra, pihenni. Te nyáron tervezel-e belefogni újba, folytatni valami megkezdett másik munkát?

Én mindig valamilyen munkában vagyok benne. Amikor A csokimikulásos lány meg fog jelenni, már – ahogyan különben most is – valami máson töröm épp a fejem. A belső működés nem feltétlenül fedi a megjelenés ritmusát, és nekem az a legfontosabb, hogy mindig azzal legyek szinkronban, ami belül zajlik. Ez az alapfeltétele a jó műnek, de korántsem a biztosítéka. Merthogy ilyen biztosítékok sajnos nincsenek.