Szőnyi Ferenc

Április 13-án hajnalban meghalt egy kitűnő műfordító és egyre jobb költő: Szőnyi Ferenc. Sokáig voltunk kollégák az Európa Könyvkiadóban, aztán Katona Tamás, ugyancsak volt kollégánk, elcsábította őt a diplomáciába, Kolumbiában lett kultúrattasé, majd Argentínában nagykövet. Akárcsak fordító és nagykövet kollégája, Benyhe János, ő is tenoristának készült, évekig énekelt is a Rádiókórusban. Nyugdíjazása óta újra spanyol regényeket fordított, és verseket írt, az új kötete a jövő héten jelenik meg. Több mint tíz éve ebédeltünk együtt minden szerdán a Mongol Étteremben, Lator Lászlóval és Bognár Róberttel négyesben, és játszottuk havonta egy másik társasággal a Szántó Piroskáéktól örökölt hagyományos szigligeti Szentistván-játékot. Tavaly, az év vége felé került először kórházba, rosszindulatú daganatot találtak a gyomrában, akkor még ilyen virtuóz formai játékkal tudta megfogalmazni a kétségeit:

Várady Szabolcs