A harminchat éves Keiko eladónőként dolgozik egy tokiói élelmiszerboltban. Mindig furcsa lány volt, egészen kis korától kezdve különös dolgokat gondolt, mondott és tett, egészen addig, amíg tizennyolc éves korában rá nem talált a boltjára, ahol - az érthetetlen és kiszámíthatatlan külvilággal ellentétben - tökéletesen átlátja a szabályokat, és mindent meg is tesz azért, hogy megfeleljen, hogy olyan legyen, mint a többiek.
Neki ez a világa, ő így boldog, és bár a környezete, a családja folyamatosan igyekszik rávenni arra, hogy menjen végre férjhez, hogy szüljön, vagy legalább találjon magának valami rendes munkát, neki esze ágában sincs elhagyni ezt a számára otthonos és megnyugtató világot.
Egy nap azután a folyamatos létszámhiánnyal küzdő boltba új munkatárs érkezik… Siraha harmincöt éves, szintén egyedülálló. A két magányos ember rövid időn belül „egymásra talál”, és olyan egyezséget köt, amely bár bizarrnak tűnhet, ideig-óráig mindkettejük nyugalmát biztosítja, és megvédi őket a mindenbe durván beleavatkozni vágyó szülők, barátok, kollégák kéretlen és tapintatlan tanácsaitól. Ideig-óráig…
Keiko különös egyéniségén és sorsán át egy ismeretlen, hideg fényekben fürdő, élére és sarkára állított világ tárul fel az olvasó előtt, de nem csupán a boltok, a kereskedelem világa ez, hanem a koré és a nagyvárosé is, amelyben élünk, sőt valójában a munkába, az alkalmazkodásba, a szabályokba menekülő vagy éppen azok mögött mindörökre elvesző emberé, akiben hol mosolyogva, hol rémülten ismerünk magunkra.
Murata Szajaka (1979. augusztus 14. -) nemzetközi hírű japán író. 2016-ban a Keiko vegyesboltja című regényével elnyerte a legtekintélyesebb japán irodalmi elismerést, az Akutagawa-díjat. Ez az első magyarul megjelenő műve. Hőséhez hasonlóan a szerző tizennyolc éven át (1999-től 2017-ig) bolti eladóként dolgozott Tokióban.
