A hatvanas évek elején, a hruscsovi "olvadás" idején jelentek meg Alekszandr Szolzsenyicin, egy volt lágerfogoly első kisregényei és elbeszélései... Az orosz irodalom nagy klasszikusaihoz mérhető író született, aki - ahogy az Oroszországban megszokott - több volt, mint író, s ettől kezdve konokul, előbb konfliktusokat, majd üldöztetéseket vállalva haladt az útján: hogy "hazugság nélkül" elmesélje, milyen a XX. századi Oroszországban, a megvalósult szocializmusban élni.
Az Ivan Gyenyiszovics egy napjának jelentősége részint abból fakad, hogy sokak számára először adott hírt a sztálini lágerekről s a bennük raboskodó ártatlan emberekről, de nem kisebb mértékben a kisregény lenyűgöző művészi erejéből, illetve abból a Szolzsenyicin egész életművét meghatározó gondolatból, hogy az ember a legborzalmasabb körülmények között is ember maradhat. A Matrjona háza Oroszország közepén játszódik, egy kis faluban, ahol az író - ekkor még tanítóként - a különc, megvetett Matrjonában találja meg igazi hősét...
A hatvanas években született írások már az orosz irodalom klasszikusai voltak, amikor a kilencvenes években - a hazájába való visszatérés után - Szolzsenyicin újból egy sor remek kisregényt ("kétrészes elbeszélést") alkotott. Az Ego a bolsevik forradalom utáni polgárháború egyik elfeledett epizódját eleveníti fel: főhőse a tambovi parasztlázadás vezetője, aki fogságba esése után szörnyű dilemmával szembesül... A Fenn és lenn című írásban Zsukov marsall meséli el az életét, harcait, sikereit, Sztálinhoz fűződő bonyolult kapcsolatát és a háború utáni kegyvesztettségét. A Töréspontokon egy orosz mérnök és vállalatvezető sok évtizeden átívelő története, aki minden rendszerben, Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev alatt és az új, kapitalista közegben is makacsul, legjobb tudása szerint, a lehető legbecsületesebben teszi a dolgát...
