Párizsban járunk, a XX. század legvégén. A különböző országokból származó szereplők már rég a legmélyebb dekadenciába süllyedtek, kimerült szellemük a titkos tanításokban keres felüdülést. A szálak a művészet kétes hírű szentélyében, a szűzies pornóattrakcióiról hírhedt kabaréban futnak össze. Esténként itt lép színpadra Beba Mazeppo, aki csábos művészetével és különleges testi anomáliájával hívja fel magára a figyelmet. Rajongói között megtalálható a fiatal német költő és a szicíliai narkomán festő, aki a másolás, az ismétlés posztmodern gesztusában, a soha véget nem érő helyben járásban véli felfedezni a jelen, vagyis a vég művészetét. A társasághoz tartozik még Jonatan, a zsidó kabalista, aki könnyedén megfejti a narkotikus víziók ezoterikus jelentését. E különös figurák, ha épp nem a szerelmi életükkel vannak elfoglalva, parttalan vitákat folytatnak a művészet végéről, régi eretnekségekről vagy a nemiség transzcendenciájáról. Patthelyzetnek tűnik, mégis mintha lenne belőle kiút: Bebára szerelem vár, vagy, ha úgy tetszik, a szimpla hétköznapok banalitása.