Én már nem az iskola miatt várom az őszt. Hova tűntek azok a hajnalok, amikor anyám veszekedett velem: „Azt mondtam, hogy öltözz! Nem azt, hogy olvass!” És én az ágy szélén ülve egyik lábfejem a másikra tettem, mert fázott, de zoknihúzás helyett megpróbáltam még azt az oldalt befejezni.  ,
Manapság, amikor délután, az egyre laposabban járó nap fényében hazamegyek a kiadóból, végiggondolom, hogy mi minden feladat vár még – de aztán odakuporodhatok az ágyamra, mellettem a bögre angolos, erős, tejes teával, és végre leemelhetek egyet a Christie-krimik közül. Fogalmam sincs, mért ősszel szeretem újraolvasni őket, de így van.  ,
Mostantól eggyel több újraolvasható könyv ül majd a polcon: alig várom, hogy Sophie Hannah Poirot-regényét is odatehessem A váratlan vendég után.
Mekkora élvezet volt megkapni a borító első vázlatát, és látni, hogy a mi kiadásunk szebb lesz, mint az angol. Kezembe fogni a kinyomtatott tördelt változatot és jóváhagyni, amit a korrektor és a fordító javított a szövegben. Futtában beleolvasni, és megállapítani, hogy papíron mennyire más, mint képernyőn.  ,
Már csak azt várom, hogy A monogramos gyilkosságok végre fizikai valójában is a kezembe kerüljön. A vadonatúj könyv illata, a borító simasága, a még kicsit nehezen nyíló oldalak – hiába, a megszállott olvasó abban is fizikai gyönyörűségét leli, amit rendszerint észre sem vesznek általában.  ,
Most pedig csúnyán visszaélek azzal, hogy én már olvastam a könyvet, mások meg még nem. Kedvcsinálás következik, vigyázat!
Poirot kiköltözött kényelmes lakásából, és egy kiadó szobában húzta meg magát. Még szerencse, hogy a környéken van egy kávézó, ahol nemcsak az étel tökéletes, de London legjobb kávéját is árulják. Ebbe a kávézóba robban be egy este egy fiatal nő, aki attól fél, hogy meg akarják ölni. Miután megígértette, hogy a gyilkosát nem fogják keresni, elrohan.
Mire Poirot visszatér szállásadónője házába, a másik szobaúr már várja: segítségre van szüksége. A fiatal detektív ugyanis a Bloxham szállóban járt, mert három holttestet találtak ott. Egyet az első, egyet a második és egyet a harmadik emeleten… mindhárom ugyanolyan pózban feküdt, és mindhármuk szájában egy-egy mandzsettagomb volt, rajta a PIJ monogrammal.  ,
Poirot-val és Edward Catchpoollal bejárjuk Londont, eljutunk Délnyugat-Angliába, találkozunk munkással, szobalánnyal és festőművésszel, és a végére természetesen sikeresen felgöngyölítjük az esetet. ,
Szeretnénk egy bulit is rendezni Poirot-nak, nyereményekkel, sok-sok vendéggel… Szóval Sophie Hannah-val együtt szeretettel várunk mindenkit november 27-én este – de a részletekről később mesélünk. Kicsit irigykedem is, csodálatos bögréket lehet majd nyerni, amikből különösen jól eshet a tea. (A kvízkérdéseket az agatha.hu szerkesztőitől kapjuk, ezúton is hálás köszönet nekik.)