A mi oroszaink
2015. október 8.
Már-már annyian vannak, mint az oroszok – mármint az orosz szerzőink és orosz témájú könyveink. Részben azért, mert egyre több a világszínvonalú orosz író, az olyan igazán oroszos, mély-orosz lélekkel teli regény, de részben azért is (ami már nem annyira jó hír), mert Oroszország megint érdekes. Furcsa a politikai rendszere, a vezetője egy volt KGB-s, aki lassan sok mindent visszahoz a szovjet időkből, nem igazán tudjuk, hogy mit várhatunk tőle, ráadásul ott van az ukrajnai háború és az annak nyomán újra felhorgadó orosz nacionalizmus és militarizmus…
Talán bombasztikusan hangzik majd (kiadói túlzásnak, marketingfogásnak stb.), de tényleg komolyan, őszintén és lelkesen mondom: az Európánál most egy év alatt, 2015-ben megjelenik az elmúlt évek, sőt talán évtizedek négy legfontosabb orosz könyve.
Laurosz
2015.
A Laurosz egy középkori orosz szent élettörténete, de sokkal több is annál: időtlen könyv az örök szerelemről és az időről, amely talán nem is létezik. Olyan könyv, amely furcsa, már-már elveszett érzéseket ébreszt az emberben: irgalmat, könyörületet...
Jevgenyij Vodolazkin Laurosz-a egy középkori orosz szent élettörténete, de sokkal több is annál: időtlen könyv az örök szerelemről és az időről, amely talán nem is létezik. Olyan könyv, amely furcsa, már-már elveszett érzéseket ébreszt az emberben: irgalmat, könyörületet… Az egész világon mostanában jelenik meg ez a regény, és Vodolazkint „az orosz Umberto Ecóként” reklámozzák. Ami valamennyire találó: ő is középkorkutatóból, komoly tudósból lett regényíró, s ugyanakkor félrevezető is – mert Vodolazkint, úgy érzem, senkihez sem érdemes hasonlítani… Majd őt fogják ezentúl emlegetni, valahányszor egy írónak sikerül a középkorba varázsolni bennünket, de úgy, hogy az olvasó a könnyeivel küzd, és úgy érzi, ez a könyv megváltoztatta az életét. De ilyen könyv biztosan nem születik majd gyakran.
Az orosz nyelven író, belarusz Szvetlana Alekszijevics könyvei harmincöt nyelven jelentek már meg (kettő magyarul is: A háború nem asszonyi dolog, Fiúk cinkkoporsóban), számtalan díjat kapott, köztük 2015-ben az irodalmi Nobel-díjat. A közelmúlt fáradhatatlan krónikásaként Alekszijevics évtizedek óta gyűjti a történeteket, és az emberek megnyílnak neki, mert látják, hogy igazi empátiával találkoznak. Új könyve, az Elhordott múltjaink immár ötödik darabja „Az utópia hangjai” című ciklusának: ezekben a „polifonikus regény-vallomásokban” emberek százai mesélnek arról, mit tett velük a kegyetlen huszadik századi történelem vagy épp az azóta eltelt két és fél évtized.
Tatyjana Tolsztaja regénye, A macskány 2004-ben már megjelent magyarul, akkor még Kssz! címen. Sokan elolvasták már akkor is, de nem elegen. Sokan imádták, és tőlük most elnézést kérek, amiért megváltoztattuk a címet, mert nyilván így, Kssz! címmel szokták meg, és így meséltek róla… Arról a Moszkva helyén, kétszáz évvel az atomrobbanás után létező primitív városkáról, ahol egy Fjodor Kuzmics nevű diktátor látja el olvasnivalóval az embereket (régi nagy írókat plagizálva), és ahol szanitécek fogdossák össze az engedetlen pógárocskákat. Szóval miért lett más a cím? Azért, mert a regénybeli félelmetes lény, a „küsz”, egy olyan mutáns, amely félig patkány, félig hiúz. És annak idején fordítóként úgy döntöttem, hogy nem próbálom meg ezt magyarra fordítani: maradjon az orosz szó – és ez a küsz oroszul ksssziszegjen a regényben. Most meg mégis jobb megoldásnak éreztem a „macskány”-t – és a borítón ott is lesz majd a félelmetes lény. A szöveg is változott egy kicsit – a ma már klasszikusnak számító regény javított kiadásban kerül a pógárocskákhoz.
Tatyjana Tolsztaja regénye, A macskány 2004-ben már megjelent magyarul, akkor még Kssz! címen. Sokan elolvasták már akkor is, de nem elegen. Sokan imádták, és tőlük most elnézést kérek, amiért megváltoztattuk a címet, mert nyilván így, Kssz! címmel szokták meg, és így meséltek róla… Arról a Moszkva helyén, kétszáz évvel az atomrobbanás után létező primitív városkáról, ahol egy Fjodor Kuzmics nevű diktátor látja el olvasnivalóval az embereket (régi nagy írókat plagizálva), és ahol szanitécek fogdossák össze az engedetlen pógárocskákat. Szóval miért lett más a cím? Azért, mert a regénybeli félelmetes lény, a „küsz”, egy olyan mutáns, amely félig patkány, félig hiúz. És annak idején fordítóként úgy döntöttem, hogy nem próbálom meg ezt magyarra fordítani: maradjon az orosz szó – és ez a küsz oroszul ksssziszegjen a regényben. Most meg mégis jobb megoldásnak éreztem a „macskány”-t – és a borítón ott is lesz majd a félelmetes lény. A szöveg is változott egy kicsit – a ma már klasszikusnak számító regény javított kiadásban kerül a pógárocskákhoz.
Elhordott múltjaink
2016.
Milyen embert hozott létre a "szocialista" társadalom? Milyen, akár pozitív, akár negatív ösztönöket épített belénk a szabadság elementáris hiánya évtizedeken keresztül? Az idei irodalmi Nobel-díj friss tulajdonosa, Szvetlana Alekszijevics efféle kérdésekre keres választ könyvében, de nem száraz fejtegetésekben, hanem számtalan emberi sorson keresztül.
A Jeltisev család
2015.
Milyen lehet az élet egy isten háta mögötti orosz faluban manapság? Nyikolaj Jeltisev rendőrnek nincsenek erről különösebb illúziói, és eszébe sem jutna felcserélni nyugodt és viszonylag kellemes életét a vidéki "idillre". De egy csúnya ügy miatt nincs más választása, mint feleségével és fiával együtt kipróbálni a falusi életet.
Roman Szencsin könyve, A Jeltisev család 2008-ban jelent meg oroszul, de már most az orosz „újrealizmus” klasszikus műveként tartják számon. Letaglózó regény arról az Oroszországról, az orosz falusi emberek életéről, amit még annyira sem ismerünk, mint, mondjuk, Moszkvát – s ami mégis ismerős lehet, mert a kilátástalan szegénységben élő emberek egy magyar faluban is hasonlóképpen küzdenek meg nap mint nap a puszta túlélésért.
Ez a négy könyv, ismétlem, szerintem az elmúlt évek-évtizedek négy legfontosabb orosz regénye – mind a négy letaglózó erejű olvasmány…
Ez a négy könyv, ismétlem, szerintem az elmúlt évek-évtizedek négy legfontosabb orosz regénye – mind a négy letaglózó erejű olvasmány…
M. Nagy Miklós
az Európa Könyvkiadó igazgatója