E világi apja, József a betlehemi gyermekgyilkosságban játszott dicstelen szerepének terhét helyezi a vállára, mivel csak a saját gyermekét igyekezett menteni, s másokat nem figyelmeztetett, a könyörtelen mennyei Atya pedig nem engedi letérni a számára kijelölt útról: muszáj-prófétává kell válnia, hogy Isten dicsőségét szolgálja.
Az első olvasatban szentségtörőnek is felfogható regény óriási botrányt és vitákat kavart megjelenése után. De Saramago-tól, az Istennel örökösen perlekedő istentagadótól távol állt, hogy puszta botránykönyvet írjon: regényében a Megváltó történetének újramesélésével felveti a filozófiainak is mondható kérdést: ha mégsem úgy történt minden, ahogy az Evangéliumok leírják, akkor a keresztény Európa kétezer éves története homokra épült, és hiába volt az a sok kín és szenvedés, amellyel az Írások Istene a többi isten ellenében kiterjesztette a hatalmát.
"Saramago Evangéliumának" Krisztusa nem a reá kiszabott kereszthalállal, hanem földi sorsának vállalásával - mint egykor a halhatatlanságot elutasító Gilgames -, az apai bűnért való vezekléssel és Mária Magdolna szerelmével teljesíti be a magára kiszabott sorsot.
A regény megjelenése után Portugália katolikus köreinek tiltakozása miatt Saramago nem kaphatta meg az Európai Unió Ariosto díját, ezért hazáját elhagyva önkéntes száműzetésbe vonult, s a Spanyolországhoz tartozó Lanzarote szigetén élt 2010-ben bekövetkezett haláláig.
Fordította: Pál Ferenc
Olvasson bele:
Részlet a könyvből
