Senilia – Prózaversek

Felejthetetlen portrék a feleségét gyászoló kocsislegényről, vagy Jegoruskáról, a "becsületes lélekről", aki még azt is megbocsátja, hogy ártatlanul felakasztják, rossz költőkről és gonosz kritikusokról; látomások a múzsáról, a halál közeledtéről, a világ végéről. A varázsigére, hogy "Feltámadott a nagy Pán!", nimfák, driádok és bakkhánsnők hada népesíti be az erdőt, egy régi verssor a rózsáról az első szerelmet idézi, az "azúr világ" virágos messzeségéből édes női hangok szállnak. Mulandóság és szépségek emléke, csüggedés és életöröm, vágy és lemondás, szeretet és barátság, élet és halál, zaklatottság és nyugalom - egy emberélet minden kérdése ott kavarog e költemények hol tökéletesen komponált, hol tört melódiáiban.
A Senilia ötvennégy év után most új fordításban kerül a közönség elé.



Fordította és a jegyzeteket összeállította
Gy. Horváth László