Ulla-Carin Lindquist 2003-ban kapja meg a végzetes diagnózist: egy ritka, gyógyíthatatlan betegségben, az ALS-ban szenved, amely az akaratlagosan mozgatható idegek elsorvadásával pár hónapos, talán egyéves haláltusára ítéli áldozatát - megállíthatatlan testi leromlásra, melynek során a beteg szelleme végig ép, öntudata végig tiszta marad. A könyv Ulla-Carin betegségének a története. A négygyermekes családanya az ötvenedik születésnapján tudja meg, miért nem képes egy ideje mozgatni bal kezét, s lassanként - orvosok, betegek, szakkönyvek segítségével - feltárul előtte szörnyű betegsége egész természete. Az addig egészségtől kicsattanó, dinamikus anya és feleség döbbenetesen józanul és gyakran sok humorral írja le a halállal való szembenézés mindennapjait: a kórházból kórházba járás fáradalmait, az első tolókocsiban eltöltött napot, a kényszerű változásokat, amelyeken a beteg családjának keresztül kell mennie, a svéd egészségbiztosítás bürokratáival vívott harcokat, de mindenekelőtt a belső változásokat: a beteg és környezete lelki hullámzásait. A könyv szentimentalizmus nélkül hirdeti, hogy az életnek még ilyen körülmények között is tovább kell mennie. Szerény és bölcs könyv, a szerző nem panaszkodik a sorsán, inkább meg akarja érteni élet és halál igazi természetét.