Volterjánosok és volterjankák

Káprázatos időutazás Akszjonov új regénye: a szerző "az 1764-ik esztendő April havába" varázsol bennünket; kora tavasz van, fagyos, késő alkony. "Tsupasz ágak az út mentén, s végiben valamely város sötét fűrész-fogazatja, benne a Kirche tű-hegyes, szinte bele sem illő fogával. Béfagyott tó." S aztán hamarosan megismerjük a két főhőst is: Nicolas-t s Michelt - avagy Kolját és Misát, II. Katalin cárnő tisztjeit, kiknek az a feladatuk, hogy Európán átlovagolván, keressék meg Párisban Voltaire-t, s készítsék elő a terepet a cárnő küldöttjének érkezésére...

Mert Nagy Katalin - a Felvilágosodás eszméin fölbuzdulva - megbízottján keresztül tanácskozni kíván a kor nagy elméjével, hogy megtudakolja véleményét a történelem s az emberi lét egynémely nagy kérdéseiről - s nem utolsósorban merész tervéről, az orosz jobbágyok fölszabadításáról.

Véres és pikáns kalandok kísérik hőseink útját, mígnem sikerül Voltaire-rel összebarátkozniuk; s aztán elviszik az immár hetvenedik esztendejében járó, ám szellemében még bámulatosan friss filozófust egy Dánia melletti szigetre, ahol - sejteti a szerző - férfi öltözetben maga a cárnő jelenik meg, s már-már fölgerjeszti Voltaire megcsitult érzékeit, de szellemét föltétlenül...