Édith Piaf - Rózsa és tövis

"Nem bánok semmit sem."



Pedig kijutott neki bőven. Olyan párizsi családban világra jönni, ahol a nagymama bolhaidomár, az anya utcai énekesnő, az apa vásári mutatványos, és ahol a cumisüvegbe piát is kevernek, hogy a gyerek jobban aludjon, nem mindennapi örökség. És akkor a másik nagymamáról még nem is beszéltünk, aki legalább vidéken lakik, és tisztességes szakmája van: szakácsnő. Igaz, hogy egy bordélyban...

Abban a bordélyban, a jó vidéki levegőn szedi össze magát ez a csenevész kis "párizsi veréb". Ezer szerencséje, hogy félvakon kerül a műintézménybe, így legalább csak azt érzékeli, hogy a jó illatú, kedves lányok kimosdatják, kezeltetik, kényeztetik, esténként mesélnek neki, törődnek vele, még iskoláztatják is!

Miután a lányok kikupálták, apja visszaviszi a párizsi flaszterre, mert észreveszi, hogy a gyerek egyetlen anyai öröksége, a hangja, páratlan a maga nemében. A francia zászló és Coco Chanel mellett ez a hang, ez a törékeny figura ma már Franciaország harmadik jelképe. Sanzonjait világszerte nagy művészek tartják műsoron.



Édith Giovanna Gassion, a kis "veréb" - piaf - nem bánt meg semmit. Sem az utcai karriert, amiről nem tehetett, sem a sok szeretőt, akiket magának köszönhetett, sem azt, hogy "betegesen tékozolta magát".


Fordította: Orbán Gábor



Olvasson bele: Részlet a könyvből