Kiss Judit Ágnes bámulatosan rövid idő alatt nemzedéke egyik vezéregyéniségévé nőtte ki magát, aki követőkkel is büszkélkedhet már. "Irgalmasvérnő"-verseinek tanúsága szerint női költő a javából. De szerepjátékainak fölényes virtuozitása ismeretében tegyük hozzá ehhez: a zsigerekig mélyen, érzéki és angyali, anyás és gyermeki, befogadó és kitárulkozó értelemben átélt nőiség az ő számára azért végső soron csak egy a lehetséges számtalan szerep közül.
Új kötete az ősrobbanás vajúdó Alapkérdés-ével kezdődik, és Zaj-jal végződik, melyben "az Istent nem hallani". A kettő között - adóniszi sorokban és makedón ritmusban, magyar népdalban és hexameterben - Bolondistóktól a Xanaxig, gyerekférfiaktól a szőke nőig, A-tól Z-ig "írja magát a nagy / üdvtörténeti lexikon".
"Ezek a versek 2006 és 2008 között, egy nehéznek érzett időszakban születtek. Akkori küzdelmeimet látva egy barátom azt mondta: 'Az ember dönthet: vagy egész életén át a démonjaival küzd, vagy egész életében az üdvtörténetét írja.' Ez a kötet a döntésemről szól." (Kiss Judit Ágnes)
A Könyvjelző magazin 2015. júniusi számában megjelent cikk:
Megtaláltam azt a gyereket, aki voltam, és aki vagyok most is