Kreutzer-szonáta / Ki a bűnös?

1891-ben jelent meg Lev Tolsztoj Kreutzer-szonáta című kisregénye, amelynek addigra már óriási volt a híre. Több ezer másolat terjedt a műről szerte az országban, és mindenki el akarta olvasni azt a könyvet, amelyben a nagy író akkoriban szokatlan szókimondással beszélt a testi szerelemről, és emiatt a cári cenzúra egy ideig nem is akarta engedélyezni a kinyomtatását.



Tolsztoj ekkor már elutasította a szexualitást (jóllehet a valóságban mégsem tudott lemondani róla), teljes önmegtartóztatást és tisztán szellemi életet hirdetett. Sokan a Kreutzer-szonáta hatására fogadtak szüzességet... Ez a könyv valóságos földrengésként hatott Oroszországban, de Tolsztoj már hallani sem akart róla - nem szerette, minél gyorsabban túl akart lépni rajta, s elkezdte írni a Feltámadást.



Szofja Tolsztaja azonban nem tudott "túllépni"; úgy érezte, hogy a Kreutzer-szonátában a férje megsértette és megalázta őt és általában a női nemet; s nem értette, mekkora különbség van a férfi alapvetően testi és a nő idealizált, költői, gyengéd szerelme között.



Úgy döntött, versenyre kel férjével a szerelem és a nemiség ábrázolásában, és 1892-93-ban megírta "válaszát" a Kreutzer-szonátára. Egy fiatalasszony érzéseit írta le benne, aki szenved anyagias gondolkodású, önmagát filozófusnak tartó, de közben érzéketlen, a házasságban csak a testi gyönyör könnyű lehetőségét látó férje mellett. Akár didaktikus feminista műnek is mondhatnánk - ám a kisregény hősének, Annának az érzékenysége folytán mégiscsak igazi irodalommá válik. Egy olyan "női regénnyé", amely sok tekintetben ma is izgalmas olvasmány lehet; bár Szofja Tolsztaja sokkal inkább a saját házasságát és titkos szerelmét, egyszóval a saját életét írta meg, mint Tolsztoj a maga kisregényében, mégiscsak van a művében valami egyetemes női érzés, női sors...



A mű oroszul is csak a megírása után mintegy száz évvel jelent meg; magyar kiadása nemcsak egy irodalomtörténeti érdekesség közreadása, hanem egy kiváló írónő bemutatása, aki nagyrészt zseniális férjének szentelte életét, de ezzel a kisregénnyel és Moja zsizny (Életem) című hatalmas önéletrajzi munkájával azért létrehozta saját életművét is.