Ritka alkalom, hogy efféléről könnyed, szellemes hangvételű írás kerüljön a kezünkbe, ami ugyanakkor felemelő vagy éppen megrendítő élménnyel is szolgál. Olykor a megszólalások humora, máskor líraisága vagy éppen drámai ereje ragadja magával az olvasót.

„Ha nem állt volna szerzetesnek, bizonyára rablóvezér lett volna belőle” – állítják Lin-csi apát életrajzírói. Nem tudjuk pontosan, mikor született, de azt tudjuk, hogy mielőtt a 867-es esztendő februárjának egyik napján „a végső nyugalomba” távozott, mind a tíz égtáj felé legyintett egyet-egyet, és kényelmesen megigazította magán szerzetesi öltözetét.
Rá jellemző, kifejező búcsú volt ez. Fanyar, de könnyed és méltóságteljes. Mint amilyen a kínai bölcselet legeredetibb gondolkodójának, Keleten és Nyugaton is máig legnépszerűbb mesterének minden szava, minden egyes megnyilvánulása.



Olvasson bele: Részlet a könyvből