Nincs engedélyezve a javascript.
Kategóriák
Minden
Albumok
Egészség, életmód
Gyermek- és ifjúsági könyvek
Informatika, számítástechnika
Irodalom
Minden
Aforizmák, gondolatok
Antológia, gyűjteményes művek
Dokumentumregény
Dráma, színmű
Elbeszélés, novella, kisregény
Életrajz
Esszé, publicisztika
Napló, levelezés
Szépirodalom
Vers, eposz
Egyéb
Művészetek
Publicisztika
Regény
Sport
Szórakozás
Társadalom- és humántudomány
Természet- és alkalmazott tudomány
Történelem
Utazás
Vallás
Anyu...

Anyu...

Európa Könyvkiadó, 2017.05.30.
2 967 Ft
Eredeti ár:
3 490 Ft
Megtakarítás:
15 %

Sylvie Vartan évtizedeken át volt Franciaország egyik legnépszerűbb popzenei sztárja; talán a legnagyobb sikerei közül is kiemelkedik Máté Péter "Elmegyek" című dalának francia változata, a "Nicolas". A történet azonban, melyet elmesél nekünk, nemcsak erről - egy sztár csillogó életéről -, hanem a XX. századi történelemről is szól.
Sylvie Vartan részletesen vall gyerekkoráról, saját és szülei családjáról, személyes történetükről - s a Bulgáriába elszármazott magyar édesanya, az örmény-bolgár édesapa, a sztálinista Kelet-Európából Franciaországba menekülő, "disszidáló" család története maga a megannyi egyedi sorsban megnyilvánult kelet-európai történelem.
S míg felfejti a múltat saját, megelevenedő emlékei és édesanyja fennmaradt beszámolói révén, a "híres" Sylvie Vartan a háttérbe húzódik, ám annál határozottabban körvonalazódik számunkra egy hétköznapi, mégis rendkívüli család regénye.
Mert családregény ez, több nemzedéké, ám nem fikció, hanem olyan valóság, amelyet nemcsak a Vartan család, de tíz- és százezer számra mások is megéltek.
Tanúságtétel e könyv, történelmi tabló egy család szemszögéből, tiszteletadás a szülők és a barátok előtt, akiknek áldozatai révén lehetővé vált a túlélés; annak a bizonyosságnak a megfogalmazása, hogy a legkiélezettebb helyzetekből is létezik kiút: csodálatos vallomás a menekültek bátorságáról és a szeretet erejéről.

"Valaki odafönn már születésünkkor megjelöl minket, keresztet rajzol a homlokunkra, hogy ilyen vagy olyan okból száműzöttek legyünk, vagy a családi emlékezetbe vésődött be kitörölhetetlenül, hogy a szerencsétlenség elől a legbiztosabb dolog száműzetésbe menekülni?"

"Szeretem ezeket a lopott pillanatokat reggelente, amikor a ház még csendes, csak én vagyok ébren, ülök az asztalnál a kávémmal, miközben az első napsugarak megvilágítják a könyvespolcokat. Felnézek, és látom mindazok mosolyát, akiket szeretek. A fényképeik engem néznek, rám mosolyognak. Ők a néma tanúi azoknak a boldog napoknak, amikor még itt voltál velünk, tele élettel és örömmel.
Egy pillanatra azon kapom magam, hogy a lépéseidet hallom, kinyílik az ajtó és te megjelensz - de csend van, nem jössz, többé már nem jössz, és ez a valóság elszorítja a szívemet: beszélek hozzád és hiába reménykedem, nem tudok kigyógyulni a hiányod fájdalmából, anyu, nem tudok, nem sikerül. Annyira szerettük egymást…"



Fordította: Rácz Judit



Olvasson bele: Részlet a könyvből

Kedvcsináló
/