Nincs engedélyezve a javascript.
Kategóriák
Minden
Albumok
Egészség, életmód
Gyermek- és ifjúsági könyvek
Informatika, számítástechnika
Irodalom
Minden
Aforizmák, gondolatok
Antológia, gyűjteményes művek
Dokumentumregény
Dráma, színmű
Elbeszélés, novella, kisregény
Életrajz
Esszé, publicisztika
Napló, levelezés
Szépirodalom
Vers, eposz
Egyéb
Művészetek
Publicisztika
Regény
Sport
Szórakozás
Társadalom- és humántudomány
Természet- és alkalmazott tudomány
Történelem
Utazás
Vallás
Császárnénak szántak

Császárnénak szántak

Rudolf trónörökös özvegyének emlékiratai

Európa Könyvkiadó, 2017.04.30.
3 137 Ft
Eredeti ár:
3 690 Ft
Megtakarítás:
15 %

Stefánia
belga királyi hercegnő
Szászország hercegnője
szász-coburg-gothai hercegnő
született Laeken kastélyban 1864. május 21-én.

1881. május 10-én házasságra lépett Bécsben
Rudolf főherceggel,
az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösével,
aki Laxenburgban született 1858. augusztus 21-én,
elhalálozott Mayerlingben 1889. január 30-án.

Leányuk: Erzsébet főhercegnő,
született Laxenburgban 1883. szeptember 2-án,
elhalálozott Bécsben 1963. március 16-án.

*
Stefánia második házassága 1900. március 22-én köttetett
a Miramare kastélyban.
Férje, Lónyay Elemér herceg
Magyarországon, Bodrogolasziban született 1863. augusztus 24-én,
elhalálozott Budapesten 1946. július 29-én.

Lónyay Elemért és a Pannonhalmán 1945. augusztus 23-án elhunyt Stefániát a Pannonhalmi Bencés Főapátság kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Miért írta meg Stefánia özvegy trónörökösné ezt a könyvet negyvenhat évvel a tragédia után? Nyilván elsősorban azért, hogy az eseményekről végre a maga változatát - a maga igazságát! - közzétegye.

Stefánia éretlen bakfis volt, amikor a hatalmi-családi érdekek kijelölték házastársát. A felnőtté válás forradalmát már nem szülei ellenében, hanem a férjével szemben vívta meg. Sorsuk reménytelenségét kevés tény jelezheti pontosabban, mint az, hogy ezt Rudolf valószínűleg észre sem vette.

A kortársak emlékei szerint az igazi megrendülést számára nem Rudolf elvesztése, hanem halálának a módja okozta. Részegen végzett előbb a szeretőjével (ez valójában gyilkosság), majd magával - mindennek egy majdnem császárné szemszögéből volt valami végletesen alantas, kispolgári, méltatlan karaktere. Ilyesmit érezhetett Ferenc József császár is, amikor állítólag azt mondta a fiáról: „úgy halt meg, mint egy szabó”. Ehhez társult, hogy anyósa és apósa éreztették vele: felelősnek tartják Rudolf tragédiájáért. Az idő múlása sem hozott igazi lelki megnyugvást, mert a kialakuló mítosz is fölébe kerekedett: egyenesen „szerelmi regényt” formált a történetből, amelyben ő a megcsalt feleség nevetséges szerepébe szorult bele, miközben saját magát érezte az igazi áldozatnak, hiszen ő lehetett volna a korabeli Európa második leghatalmasabb területű birodalmának legelső asszonya, császárnéja!

Vajon mit szólt a memoárhoz Lónyay Elemér, Stefánia második férje? A tartalmas és személyes, míves szöveg varázsa nyilván megfogta őt is, és még inkább azt kívánhatta, hogy az írással az asszony immár azt a mélyebb, lelki célt is elérje, amelyért valójában tollat fogott: hogy végképp elszámoljon - kimondom a szót: leszámoljon - a halottal, aki éltében-holtában annyi igazságtalannak érzett bajt és bánatot okozott neki.

Csorba László

A jegyzeteket és az utószót írta: Csorba László



Olvasson bele: Részlet a könyvből

Kedvcsináló
/