Jó ötlet-e letagadni a korunkat netes párkeresésnél?
- Mihez kezdesz, ha a barátnőd hatvanadik születésnapja egybeesik a barátod harmincadik születésnapjával?
- Szégyelljük-e magunkat, ha főnöztetünk, amikor az egyik gyerekünk tetves?
- Tényleg twittel a Dalai Láma, vagy azt az egyik titkára csinálja helyette?
- Lefeküdni valakivel két randi és hatheti sms-ezés után ugyanaz, mint férjhez menni két találkozás és hat hónapi levelezés után Jane Austen korában?
Efféle dilemmákon emésztődve csetlik-botlik Bridget Jones a szinglianyaság buktatói között...
És közben újra felfedezi a nőiségét - abban az életszakaszban, amelyet egyesek képesek az otromba és ósdi "középkorúság" szóval meghatározni.
Igen, bridzselők, Bridget visszajött - és bármilyen meglepő, közben felnőtt lett, legalábbis egy kicsit. Most ötvenegy éves, de a körülmények szerencsétlen alakulása folytán megint egyedül van, és két kisgyerekről is gondoskodnia kell, valamint mellettük is időt szakítani szexi fiatal fiújára.
Utolsó találkozásunk óta Bridget fölfedezte a Twittert (ő @JoneseyBJ), lecserélte a chardonnayt koktélra, és már nem önsegélyező könyveket olvas, hanem gyermeknevelési szakirodalmat. Persze megint hebrencs kalandokba bonyolódik, de olykor - merjük kijelenteni? - mintha érzelmi érettségről árulkodna a viselkedése.
Igaz, továbbra is képes olyan kelekótyaságokra, mint egy balul végződő botoxoztatás.
Olvasson bele:
Részlet a könyvből
A Könyvjelző magazin 2014. márciusi számában megjelent cikk:
Ötven plussz... Mínusz illuziók?
A Könyvjelző magazin 2015. júniusi számában megjelent cikk: Egyszerűen bonyolult
