Gy. Horváth László a Senilia-fordításról

1973, ülünk a barátommal az Eötvös Collegium második emeleti szobájában, készülünk az orosz tanszék műfordítóversenyére. Minden évben elsők vagy másodikak lettünk. Amikor megkérdeztük tanárnőnket, most milyen szöveget javasolna, elénk tette a «??? ??????, ??? ????? ???? ????…» című prózaverset. Akkor már huszonegy éve létezett Áprily Lajos ciklusfordítása, de mi, nagy öntudatú egyetemisták nem voltunk igazán elégedettek vele. Ebben egyébként közvetve megerősített bennünket későbbi európás kollégám, Szabó Ede 1968-as könyve, A műfordítás, amelyben, a „Költői próza – prózaritmus” részben, Turgenyevtől/Áprilytól feltűnően nem Senilia-részlettel példálózott (ami pedig adta volna magát többek között egy Rilke Kristóf kornétás-passzus Rónay György-féle szépséges magyar változata mellett), hanem a tényleg nagyszerű Első szerelem egyik bekezdésével. Mi több, tanárnőnknek is lehettek fenntartásai (amit akkor bölcsen nem kötött az orrunkra), hiszen későbbi kismonográfiájában, az 1991-es Turgenyev prózai költeményei-ben tételesen sorolja ezeket.

Szóval a nagy költőnek, Turgenyev „egyedül hitelesített” átültetőjének (ahogyan régen mondták) szerintünk kivételesen összecsapott munkája után lefordítottuk a fenti darabot, ha jól emlékszem, első díjat nyertünk vele, talán még valamelyik TDK-évkönyvbe is bekerült, én mindenesetre a sors jótékony akaratából annyi mindennel egyetemben elvesztettem a kéziratot, már csak egyes frázisai rémlenek. De azóta is motoszkált bennem, hogy egyszer majd, ha nagy leszek, az egész ciklust lefordítom, mint ahogy hosszú pályám során több ifjúkori álmomat is megvalósíthattam: a nagy elődök nyomán fordíthattam Walter Scottot, Robert Louis Stevensont, Willa Cathert, Updike-ot, Brontë nővért.

Nos, negyvenöt év után ez is beérett – remélem, az olvasó is úgy gondolja majd, hogy megérte a halogatást! Én addig is ajánlom ezt a kötetkét rajongva szeretett tanárnőnk, a nagy magyar Turgenyev-kutató, Zöldhelyi Zsuzsa emlékének.