Nincs engedélyezve a javascript.
Poirot feltámadása

Poirot feltámadása

2014. július 25.

Itt a nyár, a meleg, a strandra csábító napsütés… én meg ülök az íróasztalnál.
Sőt, nem is az íróasztalnál, hiszen ki ír már kézzel vagy írógéppel? Szóval a számítógépasztalnál ülök, és igyekszem úgy tenni, mintha ez áldozat lenne, vagy verejtékes munka. Pedig nekem nem az.

Nem tudom, ki volt az a bölcs, aki azt mondta, legyen a hobbid a munkád, és azért fognak fizetni, amit ingyen is szívesen csinálnál. Igaza volt. Tízévesen döntöttem el, hogy én azért fogok fizetést kapni, ha nagy leszek, mert olvasok. És tényleg azért kapok.
És mi mindent olvasok, te jó ég! Philip Roth és John Updike táncolnak át kézen fogva a gondolataimon. J. R. R. Tolkien nyomába Christopher Paolini lép. És mindannyiuk fölött ott lebeg fiatalkorom kedvenc szerzője: Agatha Christie.

Évente legalább hat kötet Christie megy át a kezemen, néha több. Én javaslom, mikor mit adjunk ki, hogy felhasználjuk-e a régi fordítást, vagy készíttessünk újat… egy rajongónak ez maga a mennyország.
Idén a Christie-jogok tulajdonosai úgy döntöttek, emlékezetessé teszik az évet. Először szigorú titoktartást kellett fogadnom, hogy megosszák velem is az elképzelésüket: szeretnék feltámasztani Poirot-t! Sophie Hannah, aki hozzám hasonlóan tizenévesen lett örök rajongója a Krimi Királynőjének, különösen csavaros esetet bíz a köpcös, bajszos kis belgára a húszas évek végén. Egy menekülő Mademoiselle, három hulla egy luxusszálloda három emeletén, egy fiatal Scotland Yard-i nyomozó – kell ennél több? Hogy boldogságom teljes legyen, egyetemi barátnőm, akivel együtt vadásztuk annak idején az antikváriumokban a Christie-köteteket, akivel együtt örültünk egy-egy ritkaság felbukkanásának: Molnár Eszter vállalta a fordítást. Jó fordítóval dolgozni jutalomjáték a szerkesztőnek. Ahogy az is, ha szereti a könyvet. És ha a kettő összejön, akkor a számítógép előtt töltött idő nem munka, hanem szórakozás.

A monogramos gyilkosságok az angol megjelenés napján, szeptember 9-én kerül a magyar olvasók kezébe.
Van még egy hírünk, ami legjobb tudomásom szerint eddig nem szivárgott ki. Én tehát most előveszem a nagydobot, teljes erővel püfölni kezdem, és elkiáltom magam: Ide figyeljenek, emberek! Ilyen még nem volt! Csak most, csak itt, csak Önöknek!

Az igazi rajongók kemény magja tisztában van vele, hogy 1955-ben Agatha Christie írt egy kisregényt, amely soha nem jelent meg, angolul sem, más nyelven sem. Mindössze a címét ismertük: The Greenshore Folly. A legtöbbet John Curran könyvéből lehetett megtudni róla, de hát az ilyen részletek csak felcsigázzák a kíváncsiságot, anélkül, hogy kielégítenék. Szerintem mindenki el tudja képzelni, mit éreztem, amikor egy olyan levelet kaptam, amelynek csatolmánya azt a címet viselte: The Greenshore Folly. Végre, végre én is olvashatom! És karácsonyra mindenki olvashatja, Horváth Kornélia és Prekop Gabriella fordításában.
Most pedig én is elmegyek nyaralni… hiszen most van itt az ideje, n’est-ce pas, mon cher Hastings?

Katona Ágnes
az Európa Könyvkiadó szerkesztője


Hozzászólások

2014. július 25. 22:42
Kedves László!
Köszönjük a véleményt, semmiképpen sem feledkeztünk meg ezekről a könyvekről. Ha tudunk pontosabb tervekről beszámolni, mindenképpen fogunk, ígérjük. :-)
Üdvözlettel,
Európa Könyvkiadó
2014. július 25. 18:16
Örülök a jó hírnek, de Katona Ágnes (és a Kiadó) figyelmébe ajánlanám, hogy igazi rajongóként nagyobb figyelmet fordíthatna a Tommy és Tuppence könyvekre!
A Balhüvelykem bizsereg egyetlen magyar kiadása 1994-ben, a Sors kapuja egyetlen magyar kiadása 1993-ban volt. Állítólag mindkét könyv elég gyenge fordításban.
Mintha ezekről a könyvekről megfeledkeztek volna, utoljára az N vagy M lett kiadva 2013-ban. Jó lenne ha már a Tommy és Tuppence is teljes lenne az Európa kiadásában. :)