A neves francia gondolkodó, publicista és közéleti ember "beszélgetős" könyve öt fejezetre oszlik. Az első esszé (Az ellenségek és a démonok) az újra felfedezett európai individualizmus önmeghatározása, morális számvetés, mely azt a megtermékenyítő erőt állítja előtérbe, ami az Európa meg- és elrablásával kapcsolatos traumát Közép-Európa újrafelfedezése révén igyekszik orvosolni. A második írásban (A feledékeny jelen) tágul a témakör, az európai tablóra a Közel-Kelet is felkerül. A harmadik esszé (Lemondás a nyelvről) a francia-kanadai példán a nacionalizmus lehetőségeit gondolja újra. A negyedik "beszélgetésben" (Az élők szemérmetlensége) Finkielkraut a radikális demokratizmus és a konzervatív létszemlélet együttes feladatairól szól, miközben őszinte revíziót tart önnön szellemi fejlődését illetően, nyomatékkal szólva a saját 1968-as múltjáról is. Ötödszörre (Miért vagyunk ennyire morálisak?) a globalizálódás ellentmondásai kerülnek sorra, a homogenizáció és a kisebbségi radikalizmus ellentmondásainak fénytörésében.
Finkielkraut könyve - Julien Bendát parafrazálva - az "írástudók megtérítésének" egyik nagyon szép tanusága. Ugyanakkor beszédes példa arra, hogy a francia értelmiség egy igen jelentékeny részét már nem a nagypolitikai szükségszerűség, hanem a személyes létből kisarjadó morál mozgatja.
